Riasztó látvány
Folyópart, korzó, délben olvadó lég; |
a bágyadt sarki rendőr tétován áll. |
Hőség csorog a tájról, mely vadabb |
és egzotikusabb most Afrikánál. |
Sétálnak a kinyalt, vidéki dendik, |
a satnya fákon pár kopott veréb ül, |
s lenézi őket: exkrementumát |
kalapjukra pottyantja, névjegyéül. |
Sárgás fénnyel megvillan a toronygomb; |
senyved a fű, a hőségtől kiégve. |
Temetés jön sötét drapériákkal, |
és hullaszag vegyül a nyári légbe. |
Bár sose láttam volna ezt a várost, |
mely túl riasztó látvány a szememnek, |
s hol idegen sorsok és emberek |
valószerűtlenségét érezem meg. |
Mint lassú gyilkost, nézem a vidéket, |
amely bágyasztó mákonyával étet. |
|
|