Múlt

Nem indulok feléd többé zarándokútra. A felhőt, mit körül holdfényszalag szegett, felhúzták éjjel a kalózok árbocukra, s tavi ősz lázbeteg freskói kéklenek. Tétován meg-megáll a szél, ha földereng is. Nem a lég árama, de az idő sodor tájat, várost, szobát, miket oly messze elvisz, s arcot, mely félig arc, félig már ködgomoly. Mozdulatlan, tutajravatalra kötözve úszik mindaz, mi volt, s elúszik hidegen, elúszik céltalan, elúszik mindörökre, és nem üzen neked, és nem üzen nekem.