Töredék
Valami történt, amit most sem értek: |
egy éve nem szólsz hozzám. Furcsa csönd ez. |
Egy várost, hol a tornyok égig értek, |
közömbös mozdulattal összedöntesz, |
s a rom fölött bolyongsz, te szép kísértet. |
A küszöbökről szétroncsolt kutyák |
halálig hű tekintete követ, |
de vádolnak az üszkös csonkú fák, |
üres talapzatok, málló kövek… |
Mint istennő, ki hasztalant teremtett, |
továbblebegsz, hogy feldúltad a rendet. |
Kéklő csóvák nyomodba sisteregnek, |
de félelem nélkül haladsz előre |
te, a hideg égövnek kedvelője, |
hogy gőgöd oltárán magadnak áldozz. |
Hát tudd meg végre: nincs közöd a fákhoz, |
nincs közöd a plántákhoz és füvekhez, |
az állatokhoz és az emberekhez! |
Hozzám se.................. |
|
|