Ismeretlen hatalmak

Ha dől a fal, a már vállal nem tartható,   megmentenek a legbenső világ homályában lakó   kis őrszemek. Tárnáim éjjelén nyüzsögnek tettre kész   alakjaik, s öblítik szüntelen vérpályám gyülevész   salakjait. Az arc nélküli rém, ha ők lépnek elő,   nem oly merész, s megáll az idegen arcokból rám törő   hullámverés. Lelket belém, mikor föladnám a csatát,   türelmük önt. Gyümölcsharangjukat így kongatják a fák,   ha tűz dühöng.