Számadás

Ha meghalok, majd vallatóra fognak, hogy s mint éltem, s végül azt kérdezik: „Volt-e értelme sok búdnak, bajodnak? Hajad kihullt, megrogytak térdeid; csak tengődtél, kallódtál voltaképpen, vagyon s utód utánad nem maradt, még csontvázad se hoztad vissza épen, s amire oly büszke voltál, agyad alkotott-e valami maradandót? Könnyen s hamar felednek a halandók… Tudatra vágyakoztál, s földi létre az öntudatlanság ege helyett. Megérte?” S én szólok: „Igen, megérte, hisz egy időben élhettem veled!”