Áprilisi este

Hűs, nyirkos este van. Ma a didergő kora tavaszi táj oly idegen: a Dunapart, az ótorony, az erdő, a sárga lámpasor a szigeten. És mintha bánatos szemmel csodálnák fent a változhatatlan égi ábrák változhatatlan sorsunk idelenn. Bóbiskoló táj, alvó víz, kihűlt ég… Teljes sötét száll lassan az egész folyópartra. A felhők palaszürkék, s egy helyben állanak. A csönd nehéz. A mozdulatlanná dermedt vidékre tűnődve néz le a hold sárga képe, s a sápadt emberarc rá visszanéz.