Önhittség

Engem köszönt a porcelántorony kilencezer csengője reggel óta. Hajam álhaj, szemöldököm korom, piros falábon járok, mint a gólya. Kegyeskedtem versem elmondani, s enyém lett az opálszemű királylány. Homlokomat szent macskák talpai illették az Áhítat Délutánján. És este, bár a vásár még zsivajgott, a tarkasapkás főpapok s a majmok rézcsörgőt rázva tódultak körém. Mézsört kínáltak s gyömbéres befőttet… Láttam, hogy szinte leigázta őket a lényemből kiáradó fölény.