Szavak

Miféle cél sarkallhat engem? Hihetek-e az értelemben, ha minden utamat lezárja, mint drótsövény, a MINDHIÁBA? Tiszteljem, mit az ég parancsol? Remegjek-e a kárhozattól, ha éjszaka ágyam felett áll, mint néma rém, a NEM LESZEK MÁR? Vagy jobb, ha vélük nem törődöm? Akad még boldogság a földön! Csak ne fújná a szerelemre fagyos szelét a NEM LESZEL TE! Akinek az egész világ fáj, segítségért sosem kiált már, mert túltesz minden szenvedésen, és zsarnokabb a NINCS REMÉNY SEM. Van-e szükségem szívre, észre, ha oly törékeny, mint a csésze, s ezer darabra hull a porban? Söpörje el a SEMMI VOLTAM!