Nagy téli éj
| Nagy téli éj. A csillagok remegnek, |
| amíg körmömre fújva ballagok. |
| A Sarkot választom lakóhelyemnek, |
| vagy egy bolygót, egy messzi csillagot; |
|
| oly tájat, hol fülembe sose téved |
| nyáresti zaj s a lombok lágy nesze; |
| magányosan gubbasztom át az évet, |
| lekötve tart a pólus mágnese. |
|
| Egy eszkimókunyhó talán tanyát ád, |
| s majd fókazsírral töltöm meg a lámpát, |
| és bámulom a gyenge, sárga fényt, |
|
| mint sarkutas, kiben fagyott a lélek, |
| s halakkal és jegesmedvékkel élek, |
| tiltó parancsod száműzöttjeként. |
|
|
|