Nyárutó

A fák között forró szél fut keresztül, lila felhők úsznak, borong az ég. Sajgó testtel, mint nő, ha gyermeket szül, vad görcsökben vonaglik a vidék. Aléltan hullik hátra betegágyán a nyár, s vörös köpenyben haldokol, és oldalán, mint vértanúk a máglyán, lángolva ég két elszáradt bokor. Körülveszik ágyát az udvaroncok, akik konyhájában lesték a koncot: vadmacska, róka, nyúl, sok léha vendég. A mókus ugrál, markában dió van, s egy finom őzbak áll tartózkodóan, mint barnakámzsás szerzetesnövendék.