Az árnyak kertje

E kert az árnyak kertje itt. Aki a kertkapun belép, múltjáról elfeledkezik, s vértelen árnyként át meg át bolyongja szüntelen sötét útjai labirintusát. Nem kert e kert, nem lét e lét, nem ösvény az ösvény, ahol vaktában lép a láb, ha lép. Mert régi énjét elveti, ki itt teng, s újszerű erők szabnak törvényeket neki. Jaj, minden kútforrás hamis e szörnyű kertről! Tévedett Vergilius és Dante is. Fagyos szelek lebegtetik a teljes semmiség felé tartók pusztuló lelkeit, s még hírmondó se szabadul szegény lárvák közül, kiket az árnyak kertje ejt rabul.