Ami ránk vár

Mi most körülvesz, egykor gyilkosod lesz. Majd megtudod, ha szemed hidegen lát, az idő roncsot mint formál belőled, s rózsáskertedből kénköves gyehennát. Mert törvény van, s uralkodik fölötted; beteljesül, amire sorsod ítél, hogy ember-voltod végigéljed, ám mélyebb lényegéhez ne közelítsél. Leszel üde ifjúból reszkető agg, fölösleges lény, kit mindenki megvet, ki ezer gyöngeséggel undorít, és ujjain számlálja napjait meg. Lassú égésed örökké emészt; beolvaszt a természet szörnyű gyomra; üzemét hűvös agy működteti, mely végül az ítéletet kimondja, hogy ne járj többé, csak feküdj hanyatt, hogy anyag voltál, s légy megint anyag.