Rejtett játékok

A morfium kacérkodik velem, amíg a pultnál kis kanállal adják, azt súgja, hogy vegyem egyszerre be a rendelvény egy hétre írt adagját. Tudom, hogy egy ördög beszél a porból, papírálarcban ő kerülget engem; hideglelős vággyal melengetem baloldalon, belső kabátzsebemben. Fehéren csillog otthon villanylámpám fényében; szívem gyorsabban dobog. Vadászik rám, talán eléri azt, hogy egy pillanatra megbolondulok, s holtan lelnek. Hogy gyilkosom ki volt, a pár üres papír nem sejteti; vagy ellenségem italába szórom, és életével áldozok neki. Rég figyelem rejtett játékait, s ha alszom, mindig meghalok kicsit.