A tearózsa

A tearózsa sápadtan hever, sárga villanyfényt szórnak rá a körték, mint egy szűzlány, ki este lefeküdt, de kéjgyilkosok álmában megölték. Szépívű szára lanyhán hajlik el, kelyhe tövén áttetsző, halovány pír, mint fogak helye a fehér nyakon, ahonnan vérét szívta ki a vámpír. A kertben valaki letépte reggel; fáj nézni, s az asztalról nem veszem le, mert nem mozdulhat addig semmi el, míg lefolyik a sötét helyszíni szemle. A tettes künn az éjben bujdosik, s itt meztelenre vetkőztetve fekszik az áldozat, és úgy vizsgálom én, mint hivatásos és komor detektív, s találok környékén, ha kutatok, egypár lábnyomot s ujjlenyomatot.