|
(Az árnyak kertje egyik példányához)
| Téged nem érdekel a vers, |
| untat a költő s költeménye, |
| félrefordulsz és nem figyelsz |
| távol zenére, kósza fényre. |
|
| Még messze van és rejti arcát, |
| s mint férgek a szép, fiatal fát, |
|
| dalom, e kis tündércseléd, |
| ezüstös tükröt tart eléd, |
| könnyű lesz lépte, mint az őznek. |
|
| Lámpád fellobog, majd kiég, |
| s a csendben egy idegen ég |
| kék csillagai kergetőznek. |
|
|