Ha arra gondolok

ha arra gondolok miféle ismeretlen szellemekkel kötöttem szerződést velük miféle áldomást ittam közös kehelyből miféle ismeretlen folyadékot milyen gyanús ízű folyadékot kellett felhajtanom talán mérget talán az örök élet italát ha arra gondolok hogyan jártam mezítláb a szakadék fölött borotvaélen ha rájuk gondolok akik sosem láthatják arcomat csak rossznál rosszabb képeim sorát különféle versantológiákban ha arra gondolok hogy nyugszom majd örökre s valaki megtalálja véletlenül a múltba vezető titkos ajtót s rám bukkan és fölébreszt tudom keserűbb lesz akkor végső órámnál is az ébredés amikor gátját áttöri a vér zuhataga ereimben mikor lerázom magamról a sír porát előre arra gondolok milyen lesz az elfelejtett s megváltozott világ mit újra látok az ismeretlen madarak egy híd vagy partszegély fölött az óriás-rovarszerű hatalmas járművek az utakon s ha megint beesteledik nem láthatom többé amit szeretnék nem csodálhatom meg a köznapi vagy a különleges látványokat rozsdás géproncsokat világító virágokat egy sün apró lábnyomait miket az ösvény ázott földjén otthagyott szerencse hogy túl nehezen nyílik meg az az ajtó szerencse hogy nehéz lesz rám találni szerencse hogy még meg sem született aki majd rám talál és visszaszólít egy olyan világba ahol már nem kívánok élni