Holtidény
Van-e szomorúbb egy elhagyatott |
valahol az isten háta mögött? |
Rossz álmai az irodába kergetik |
Fonnyadt falevelek helyett |
mintha vízbefúltak felpuffadt hasát |
fölemel fél kézzel egy elefántot |
a legszebb filmcsillagokat |
szűköl nyüszít mint a bezárt kutya |
mielőtt visszafeküdne ágyába |
|
A büfépult porlepte üvegpolcain |
ott penészednek a szendvicsek |
a bedöglött hűtőszekrényben |
szárnyra kelnek és kirepülnek az ablakon |
a szőnyegek maguktól göngyölődnek |
hóemberek bújnak elő a földből |
csapok zúdítják s szívják magukba a vizet |
visszajárnak akik soha többé |
lassú keringő ütemére forognak |
pondrók potyognak a parketta |
ami rosszabb mint ha ő is egy volna közülük |
minden elképzelhető kínzatásnál |
|
A kályhákban nem ég a tűz |
a gyógymedence csövei jéghidegek |
mikor teljes a csend jár valaki |
inkább kortalan mint öreg |
alatta részvétlen mosolyt |
sejthetne a szemlélő hogyha volna |
szemlélő De csak a gondnok alszik |
a pamlagon Az ismeretlen látogató |
amaz hörög vonaglik ébred |
Egymaga van de hallja a távolodó |
lépéseket egyre még Fölkel és a tükör felé |
tart tántorogva Keménygallérja megtört |
A jövevény semmit se vitt el |
csak mintha kiszívták volna |
mintha lelopták volna az égről |
minthogyha megszűnt volna minden élet |
a holtidény vesztegzárát nyögő |
isten háta mögötti divatjamúlt fürdőhelyen |
|
|
|