Alkonyati órán

Este már semmit sem kívánok, s mindenre vágyakozom. Esőcseppé bűvölt leányok futnak le ablakomon. Lejtenék álalakban bolondos táncfigurát, és hallom a falakban a világ nyomorát. Különös zümmögés az. Kezemben béna a toll, egy óriási méhkas ezer fullánkja hatol belém, késpenge éle metszi át torkomat. Kié ez a vér? Az enyém-e? S már elnyel az alkonyat.