A pótolhatatlan
|
Babits Mihály emlékének
| Nem ülhettem soha könyvtárszobádban, |
| s hasznos tanácsodat, intelmedet |
| nem hallhattam legterméketlenebb |
| éveimben, mikor csodára vártam, |
|
| szabadítóra a szűk környezet |
| fojtogatásából. De nem találtam |
| kiutat, s tudtam, hogy agóniádban |
| úgyse hívhatom föl figyelmedet |
|
| tapintatlanul. Láttam képzeletben, |
| hogy fuldokolsz ágyadon, mint kereszten, |
| kanülcserét kísérő kapkodás |
|
| közben, és a Mester kínpadja mellett |
| nem álltam, míg a sötét perc közelgett, |
| a láthatatlan napfogyatkozás. |
|
|
|