Kifakadás

már nemcsak álmainkban látunk kísérteteket perverz gonosztettekre képes szőrös majompofákat nézzétek a komoly államférfiaknak öltözött álcás alakokat akik a világ megmentőinek hazug szerepében szolgálják ki a még nagyobb profitra éhes kevesek érdekét kockára téve mindazt amit a századok létrehoztak a legnagyobb lángelmék szentnek tisztelt alkotásait újra tátonganak a gázkamrák borzalmai századunk poklai hogy rettegésben tartsák a világ jámbor lakóit fehéreket sárgákat feketéket csak az a jó hogy az ártatlan állatok a hozzánk képest szelíd párducok és jóhiszemű tigrisek minderről mit sem sejtenek hisz még a szarvasok vagy a legkezesebb őzbakok is döfésre álló szarvval és aganccsal rontanának ellenünk acsarkodva jönnének a kutyák gazdájuk lábszárába marni macskák vájnák arcunkba karmukat belátva hogy az ember nem más csak a föld mételye és amit az évmilliók nem tudtak elpusztítani ő semmivé teszi talán egy pillanat alatt árnyékadó fák hullassátok el lombjaitokat füvek száradjatok ki virágok ó ne nyíljatok fúródjatok belénk tüskék s ti mázsás sziklák zuhanjatok fejünkre házainkra üssétek ki a fegyvert a kezünkből tépjétek le képmutató álarcunkat amit magunkra öltünk íme beteljesültek az idők elhagyták e világot a jó szellemek és nem fürödnek többé a vizekben a nimfák hanem lóhalálában menekülnek a vegyszereinktől és szennyünktől rothadó döglött halak közül az olajbűztől iszonyodva mivel félúton pottyanó tojás a föld a tyúksegg és a kőpadló kőzött vagy szétloccsan vagy elgurul