Égő hajlékból kimentett sorok

Miért sző terveket, aki nagy útra készül egy ismeretlen utiterv szerint? Miért csinálna rendet feldúlt kirakatában a kereskedő a teljes csőd előtt? Lábra miért állítaná az eldőlt kirakatbabákat, ha egyensúlyuk ingatag, s újra eldőlnek, mint a részegek? * Nem kivárok cserépbe ültetve élni kétszáz éven át. Égjek el inkább a hűsölést nem ismerő munkaláz parazsán, hófehér ingben, lángoló fürtökkel, mint a régi festők máglyára kötözött vértanúi! * Ha hívő lennék is, nem mondanék imát ahhoz, ki engem szóra sem méltat. Nem forgatnám az imamalmot, mormolva egyhangú litániát. Ha bűnt követnék el, nem mondanám: „Irgalmazz, Uram!” Én a büntetést tűrném el inkább, hang nélkül dacolva. * Európa vagy az egész világ jobb s bal fele tüskésen úgy mered egymásra, mint két robbanásveszélyes sündisznó. Ó, ember, mikor fogod belátni, hogy a kezedbe került játékszerekre nem vagy érett? Miért kockáztatod, ami talán egyedüli a Mindenségben, azt, amit a kedvező véletlenek milliárdjai is talán csak itt, csak ez egyetlenegyszer létrehoztak? Ami talán mindentudó lehetne néhány évszázadon vagy -ezreden belül, de ha a bűvös és gonosz varázsszót kimondod, talán soha, soha többé nem képes létrejönni. A pusztításban oly véletlenül történt Teremtés, az az emberi eszmélet, melynek, ha magát kiirtja öngyilkos módon, nem lesz folytatása vagy újraszületése az idők végtelenében…