Nyelvünk rákfenéiből

Nyílászáró szerkezetek Egy szakférfiú, holmi bakafántos anyanyelvgyilkos tompa, lázbeteg agyában (vesztünkre) megszületett egy új műszó, az ismert, kacifántos „nyílászáró szerkezet”. Ablak, ajtó s más efféle azóta nincs, letelt az idejük, s szegényedett a nyelv, de mit bánja a képernyő, a sajtó! Tőlük tanulják el az emberek, s ha egyszer nyelve lesz az állatoknak, a kakas nyílászárót kukorékol. Úgy emlékszem, hogy erényöv helyett, amely miatt szép asszonyok zokogtak, nem mondott nyílászárót a középkor.   Létesítmények Létesítmény, ez a szó elriasztó, mivel mindent e névbe csomagol a nyelvrontó: szálloda, juhakol, színház, templom, gyár, bánya és halastó, mind létesítmény. Nincs már épület. Riporter és riportalany sorolja a sok létesítményt, mert szavatolja szaktudását e szó, bár a fület sérti és az egyhangúság porát hinti szét. Ez a nagyképű s fonák szó kultúránk visszás állapotának cinikus tanúja. Az anyanyelvvel ha így bánunk, késő lesz majd a bánat: úgy járunk, ahogy megjósolta Herder.   Bonyolítók A bonyolító összebonyolít és nem lebonyolít. Egy ügyletet lerendez. Botfülűnek született s anyanyelvéhez csak nem is konyít. Igekötőt használ, mikor nem is kell, és elhagyja, ahol szükséges, azt. Ebédet lefogyaszt, nem elfogyaszt. Lebonyolító? Ilyen szót nem ismer. Ha ők, kiket közönyünk felloval, szabadon, buzgón bonyolítanak s az összebonyolításból megélnek, nem hoz hasznot a gyártmány s nyersanyag, csehül áll a jobb életszínvonal, csehül a külkereskedelmi mérleg.