Már megint a harmincas évek

Néha történtek még kisebb profán csodák de csak ha nem volt szemtanú A konyhaasztalon kék láng csapott ki a szilvakompót maradékából két csirkecomb táncra perdült a tálon A háziak és a vendégek jóllakottan kávéztak és füstöltek odabenn arcukon közönyös elégedettség akár a díszhalakén az akváriumban Nem szerették ha bármi megzavarta nyugalmukat vagy kizökkentette őket szokásaikból A templomban a férfiak térdeplés előtt óvatosan feljebb húzták nadrágszárukat hogy ki ne menjen a vasalás éle Úrfelmutatáskor lesütött szemmel a padot nézték maguk előtt nem az Ostyát a magasban Pedig amit felmutatnak arra föl kell tekinteni Azt sem látták hogy a köztéri szobrok intőn emelik fel karjukat sem hogy az ég haragosvörös alján már felütötték fejüket az emberevő csillagok Sorolhatnék sok egyebet de ez már a történelemre tartozik