Századvég
hátrálva botorkálok a barlang legmélye felé |
tapogatózva keresem azokat akik ott feküsznek |
akiket végképp elnyelt a sötétség megragad egy ellenállhatatlan |
erejű kar elveszítem eszméletemet |
rongyokba bugyolálva ébredek a homokpartra kivetetten |
a tenger oroszlánjai körülszimatolnak és magamra hagynak |
gyanakodva figyelem a sasokat estefelé |
amint csőrükben égő villanykörtét tartva tovarepülnek |
szirti borzok falják fel a dagály elvonultával |
hátramaradt felrobbantott hajók fémforgácsait |
látom az örjöngő baromfiudvart |
az óriási madártébolyda kertjét |
lemenőben van a világ a századvég lehunyt |
pillái mögött csónakok úsznak |
ugyanúgy mint vérkeringésünk áramában |
állati karmok meszes csontokat kaparnak ki |
az áldatlan anyaföldből holdcikkely néz le ránk |
halálraszántakra autótemetőink |
rommezejére gabonaraktáraink |
hullaházaira s hányingert kapnak az egek |
emberek ezrei fulladnak bele a bányák |
hasmenésébe fenyegetően rázzák lombjukat |
a baljós légköri változások érzékelésünk |
középpontját megremegtetik a szélviharok |
amíg széttépett könyveink foszlányait sodorják |
pestisesen rügyeznek meggyalázott arcunknak |
leopárdfoltjai a felriasztott víztükör |
életnagyságúnál nagyobbnak mutatja |
hosszúra nyújtott tükörképünket elmenekül |
titkos ketrecajtón át a szerelem ijedt kis állata |
hogy csapdába ne essék mégiscsak talpra állok |
lehorzsolt térddel megtaposott arccal |
és földöntúli szomjúsággal iszom be a lámpafényt |
hagyom elúszni a folyóba dobott koszorúkat |
ketté hasítom köpönyegemet hogy a világ |
kiloccsant agyvelejű tetemére dobjam takarónak |
mialatt kivirágoznak körülöttem a kertben |
a nyáron ottfelejtett hangszerek kihallgatom |
a fákat mit suttognak hajdani megbocsáthatatlan |
bűnökről meglopom a vadon monológját |
átlátok a csontvázak nyugalmát megjátszó |
gyilkosokon a sötétben kuvikoló múmiákon |
míg végre az ablaküvegen át az esti csillag felpiroslik |
és megvilágítja a flitteres báli ruhába bújtatott |
vadonatúj hűtőgépeket az istállószerű |
kórtermeket a haldoklások klórszagú szobáit |
egyikben a horpadt arcú századvég |
agonizál és öntudatlan rángógörcsben véget ér |
|
|