Megsejtett tartalmak
a szikla peremén egy ember üldögél |
szemgolyójában visszatükröződik a telihold |
de lábát térdig amputálja a sötétség |
úgy érzi hogy valami végtelen |
kéménykürtőn át bocsátkozott ide |
búvárruhában a hajdani felhőkkel elúszó |
régi századokból sejt valamit de a saját |
bőrébe varrva nehéz a kibontakozás |
a csillagokból csak töredékesen olvashatja ki |
ami baljós ami nyilvánvaló |
amit tudnak sokan még sincs foganatja |
látja ahogy a megállíthatatlan |
körhintán zeneszóval suhan el szeme előtt |
a történelemnek egy meglehetősen |
keskeny mégis túl fontos szelete |
bekövetkezik az ami körülbelül megsejthető |
de megfékezni kevés a remény az elragadt falovakat |
élni muszáj a csillagok helyett lángvörös |
kiütésekkel pettyezett égbolt alatt amíg lehet |
amíg a képzeletbeli óriási |
olvasóteremben egy pergamentekercs vagy fóliáns |
fölött görnyedve faggatjuk a sorsot |
csak félig fejtve meg az alig ismert |
betűkből álló szöveget s olyasmit olvasunk |
hogy hiába úszkálunk meghitt tavunkban |
a partról az álarcos halász úgyis bedobja horgát |
és mi úgyis ráharapunk a csalira |
hogy valami számunkra idegen közegbe jussunk |
amit még elképzelni sem tudunk |
hiszen nem ismerjük nevét sem és nem találunk |
olyan bölcset aki megmagyarázná |
|
|