A fagylaltárus zsoltárai

eladhatatlan árujával bolyong a költő vagy inkább fagylaltárus az északi hómezőkön valamennyi eszkimó mély megvetéssel utasítja el vaníliasárga vagy málnarózsaszínű tölcséreit s közben megbámulják a legújabb divat szerinti fülvédőjét vagy homlokán a rombusz-forma ragtapaszt mely nem sebet inkább szégyent takar mert nagyra tátott szájjal akart beleharapni a világba akár a kisgyermek a nem az ő szájához méretezett lekváros kenyérbe és mivel ez nem sikerült délebbre veszi útját hisz jól kell sáfárkodnia hátralevő de egyre fogyatkozó idejével mázsás súlyzó a bölcselet sehogy se tudja erőtlen két karjával magasra emelni kitolni hajdani vágyainak pirosló luftballonja cigarettája parazsához érve ráncos kis bőrdarabbá fonnyadva pukkan el együtt zümmögne szívesen az erdő darázsrajával együtt cirpelne az esti rét tücskeivel gólyákkal kelepelne a kémény fölött ha szóba állnának vele de hát belátja nem kell senkinek a magasságbeliekhez hiába folyamodnék úgysem jutna el az ő szava az istenek füléig szénhordók zsákolják be legnagyszerűbb gondolatait olajoshordókban viszik távoli kikötők irányába a tartályhajók legfolyékonyabb mondatait sorait mások tartanak helyette akadémiai székfoglalót más veszi nyelvére nem ő az ostyát hiszen nem illeti meg efféle megtiszteltetés a hörcsöglyukak kutatóját a fületlen gombok gyűjtőjét a semmi habjával üzérkedő nagykereskedőt a levantei bordélyokból is kitaszított kolduló dervist az elernyedt búgócsigát mikor a tengelye körüli forgásba beleszédült vagy eltéved a forrongó ágytakarók szélviharában a zsibbasztó muszlinköntösök éjszakájában még csodát tehetne vele a legösztövérebb reménység is a fenyérek kolompszava egy narancssárga atlétatrikó kegyelme egy elfakuló régi fénykép sőt a siratóasszonyok papagájrikoltásra emlékeztető imája is ha az ő üdvösségéért hangzana el de elhárítja mindezt magától mert jól tudja a legnagyobb szabadsággal ér fel a bizonyosság hogy a jövőben senki sem emel szót semmiféle trónszék vagy bírói emelvény előtt veszendő lelke érdekében