Automatikus vers
| a kéményseprő fönn a háztetőn magasan hordja orrát |
| de a kannibálok a szendvicsembert is elfogyasztják |
| ugyanaz történik az életben is akár az álomban |
| amely rézhuzallal köti össze a távoli szigeteket |
| salakot perget markából az idő ez a vak óriás |
| kit kutyája fehér bottal vezet míg hitvestársam |
| pogácsát szaggat a tésztaszínű teliholdból |
| régen halott barátomat látom felvonulni a halottak élén |
| tiroli térdharisnyában kezében fejedelmi jogarral |
| mint tamburmajort ne nézzetek nyúlnak ha olykor-olykor |
| nyúlszívű is vagyok ne lőjetek rám kivéve ha magamat |
| nyúlánknak tettetve a nyulvánosság előtt nyulatkozom |
| hájas hasak hömpölyögnek hullámokban felém |
| verejtékük ízelítőül a levesestálba csorog |
| egy besurranó tigris az alkonyatban az alkormányzó feleségének |
| zongorájába húgyozik a madarak ihletadón írógépembe tojnak |
| a vándorköszörűs erőszakot próbál elkövetni az alvó |
| porcelánbabán de sajnos nem talál parányi rést sem |
| a megfelelő helyen ezért hát függőlegesen |
| emelkedve felpumpálja magát a negyedik emelet ablakáig |
| a sürgönydrótba fogódzva bármilyen nagy a hőség |
| a delfinidomár megmártakozik a tengeröbölben |
| kicammog a partra ágyékát tajtékos szőr lepi |
| bal füle cimpáján paradicsommadár ül nem tudom |
| miért hord anyaszült meztelenül is tőrös botot |
| talán azzal vágja ki bütykeit babszem-formájú |
| tyúkszemeit és már a fájdalmat is alig érzékeli |
| szemében hajdani kellemes emlékek parazsával |
| önmaga létének észlelése egész lényét betölti |
| kimeri a tengerből azt a kis pohárnyi bort |
| amit Paul Valéry egyik versében a partról beleöntött |
| puszta szeszélyből avagy engesztelő áldozatul |
| a bosszús istenek kiszáradt torkát áztatja vele |
| máskor a tetőablakon becsorgó esővízből vagy a valeriána |
| illatú macskahúgyból elégíti ki szomját |
| minden palackban sötétség honol mint az emberi test |
| belsejében vagy az esti rét virágaiban miknek szárát |
| hiába rágjuk nem tüntethetjük el ezáltal |
| a kék-fekete karikákat szemünk körül az újszülött |
| fenyegetőn rázza felénk bölcsőjéből az öklét |
| persze letagadja mire felnő orrunkból és fülünkből |
| csorog a vér szaga megcsap akár a frissen sütött |
| kenyéré halott nővérem jön felém akit csupán |
| fényképről ismerek tíz hónapos kis testével betölti |
| a szikár szonetteknél gömbölyűbben a bosszantó elméleteket |
| a verstani szabályokat felkapja a színes kavicsokat |
| néha fültövön is talál egy-egy mikróbát de az ezüstrókát |
| véletlenül se veszi célba tekintettel reám |
| aki a legkisebb kedélyváltozásra is érzékeny vagyok |
| élvetegebb a külvárosi romházak spalettáinak |
| repedéseinél a sokat látott kéjenc agglegények |
| szemrésénél pedig érzéketlen szeretnék lenni inkább |
| kedvelem az összefüggéstelen mozdulatokat a modern |
| balettek gyógytornára emlékeztető koreográfiáit |
| mert hisz veszélyes lehet minden késlekedés őrült |
| izgalmat okozhat az agyban felgyorsíthatja az időt |
| siettetheti tagjaink növekedését vérforralóvá teheti |
| a szuperlatívuszokat izgalmasabbá a langyos vizű |
| nagybőgőben végzett lábáztatást sietősebbé a legaljasabb |
| alkalmak kihasználásánál a szemvakító belenyugvásnál |
| a félistenek eksztázisánál a lovagló-csizmák |
| mennybemenetelénél érzem tudom egyszer majd ragyogni fogok |
| központi ívlámpa leszek a legnyüzsgőbb leglátványosabb |
| hangyabolyban mikor már semmitől sem undorodom de akaratlan |
| kutatásaim eredményén mégiscsak felháborodom |
|
|