Ásatások (II. 27.)

Kiássuk a kincset, mit régi rablók rejtettek el, éj idején felássuk a dögtemetőt állatcsontokért, ásunk ihatatlan vizű kutat, mély gödröt ásunk, s félünk, hogy magunknak. Mi az idő, mint értelmetlen ásás félreismert talajban?