Csüggedés (II. 26.)
| Mikor hazafelé hajtják a nyájat, |
| mikor az arcok már bealkonyodnak, |
| mikor a zsalugáter résein |
| folyékony-szürke, nyávogásszerű |
| panasz szivárog, mikor egy fatönkön |
| ülve szívjuk utolsó cigarettánk, |
| s az is kihullik szájunkból a porba, |
| mikor belátjuk, hogy magunk vagyunk |
|
|