Fénykép (II. 23.)

Színes fényképről mosolyog felém egy nyolcesztendős kisleány. „Emlékszem rád,” – mintha ezt mondaná. Máskor meg: „Nemsokára elfeledlek.” Hiszen a gyermeki emlékezetben gyorsabban fakul el egy öregember arca, mint ahogy az idő fakítja. Nem utazhatom el. Te sem utazhatsz haza, vagy túl későn. Isten veled!