Hála (II. 22.)
| Hogy még élek, neked köszönhetem, |
| aki társam lettél tizenhat éve, |
| bár nem valami nagy öröm a rozzant |
| testben duzzadó szellemi erővel |
| sínylődni, elviselni cselből |
| avagy félreértésből származó |
| bókot, képmutatók szemforgatását, |
| némán hallgatni végig a szofizmák |
| és mellébeszélések kórusát, |
| jóhiszemű eszközzé válni néha, |
| tisztátlan célok érdekében. |
|
|