Kígyóvedlés (II. 15.)

Vedlünk egy hosszú vagy rövid életen át. Cserélődik hajunk, lassan kopik le bőrünk. Mindent magunkhoz hasonítunk, amit csak felfalunk. Ama fennhéjázó tudatban vágjuk le barmainkat, főzzük ételeinket, hogy minden, ami ehető, miattunk teremtődött s nekünk szolgál e földön. E földön, mely végül minket nyel el s magához hasonít.