Egy mítosz születése (II. 10.)
| Ki tudja, hova lett H. Sz., |
| a csetlő-botló versfaragó? |
| virágainak arcában olvas, |
| lávát merít a tűzhányó tövében, |
| s issza, mint üdítő italt. |
| Szakállas koldus lett szegény feje, |
| matracát éjszaka a szentély |
| fedele alá húzza, a távollevő |
| Valószínűleg teste sincs, |
| elúszó dallam, disszonáns, |
| Mindegy! Jó, hogy már senkit sem zavar. |
|
|