Egy mítosz születése (II. 10.)
Ki tudja, hova lett H. Sz., |
a csetlő-botló versfaragó? |
virágainak arcában olvas, |
lávát merít a tűzhányó tövében, |
s issza, mint üdítő italt. |
Szakállas koldus lett szegény feje, |
matracát éjszaka a szentély |
fedele alá húzza, a távollevő |
Valószínűleg teste sincs, |
elúszó dallam, disszonáns, |
Mindegy! Jó, hogy már senkit sem zavar. |
|
|