Csillagpucoválás (II. 7.)

H. Sz. alacsony sámlin áll.

Sokkal közelebb van az ég,

mintsem remélni merte volna.

A fényüket veszített

csillagokat szidollal,

ronggyal pucoválja. Elégedetten

szemléli művét. Közben egy bakancsos

láb kirúgja alóla a sámlit.

Újra elsápadnak a csillagok.

H. Sz. meg sem lepődik:

ilyesformán végződik ébren is

minden vállalkozása.