Érzéketlenül (II. 6.)

Mintha álmomban injekciós tűt szúrtak volna belém, már semmi sem fáj, sem a kövér, elégedett arcok zsírfénye, sem az erőszak értelmetlenné vált ostroma. Kardot tartó jobb kezemet bénultan engedem le. Minden úgy jó, ahogy van, hisz másképp nem lehet.