Egyszer majd (II. 5.)

Egyszer majd mind, mind elveszünk tűzözönben vagy vízözönben, megégünk, megfagyunk, megfulladunk. A búvárharangok nem konganak, s ha konganának is, nem lesz, aki meghúzza őket értünk. Barlangokat, pincéket ás az ember vagy betonfedelű óvóhelyet készít magának. Nincs olyan bűvös kör, melyet át ne lépne hatalmas talpával a Rontás. De jönnie sem kell, hisz úgyis az a sorsunk, hogy megrontóivá legyünk önnönmagunknak.