Párviadal (II. 2.)

Saját tükörképemmel szemben állok.
Kurta vasbotot szorít jobb kezem,
hasonmásom bal keze szintén.
Egymásra emeljük most fegyverünket,
csörömpölve törik be az üveg.
Ellenfelem testén fekete lyuk,
több sebből vérzem én is.
Újabb kemény csapással
ajtónyira tágítom az utat.
Átlépek véres arccal,
de győztesen,
legnagyobb ellenségem
maradék körvonalain.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]