Lábnyomok (II. 1.)

Ismeretlen lábnyomokat
fedezek föl a sose látott,
lakatlan homoksivatagban,
szinte holdbeli tájon,
ahol növényzetet se látni,
csak formátlan sziklákat és hamut.
Bokáig süllyedek, ha lépek,
mégis van itt valami ismerős,
egy elfelejtett álom
vagy egy korábbi élet föl-fölvillanó
emléke. Lábam pontosan
beleillik az idegennek hitt nyomokba.
De mit kerestem volna régen itt,
ahol most sem találok más egyébre,
csak a homokba rajzolódó,
semmitmondó leletre?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]