Elmaradt találkozás (I. 31.)
| Ne hidd, hogy odatúl találkozunk. |
| Én sem hiszem. A végtelen időben |
| nem ismétlődik kétszer ugyanaz. |
| Esélyünk egyenlő a semmivel. |
| Fölém hajolsz megnézni, alszom-e? |
| Végül mégis sötétség falja fel |
| vonásainkat. Olyanok leszünk |
| mint akik más-más évszázadban éltek. |
| Idegenebbek egy férfi s egy nő |
| arcképénél, akik semmit se tudnak |
| közös falon valami régi kastély |
| termében, ahol egyre sűrűbb |
| homály szivárog be az ablakon. |
|
|