Szobrok könnyei (I. 28.)

Avagy van-e, ki nékem megbocsát?

Sajtolhatok-e könnyet

márványszobrok szeméből?

Koporsók között tántorogva,

a földre zuhanok félrészegen,

hasztalanul kérlelem őket,

hiába átkozom el magamat.

Bárcsak próféta lennék,

s tudnék fakasztani

sziklából tiszta forrást!