Vezeklés (I. 27.)

A régóta halogatott nap, mikor megszaggatjuk ruhánkat, hamut hintünk fejünkre. Többnyire elkésünk vele. Olyankor szánjuk rá magunkat, mikor már semmi foganatja. Azokat követjük meg tiszta szívből, akik nem tudnak rólunk, sem magukról a föld alatt. A bűnbocsánatért esdő szó élettelen koldusok ölébe dobott alamizsna.