Üres városok (I. 23.)

Lakatlan városok, honnan kivándorolt a nép, mikor már nem folyt víz a patakokban, s krétaport hullattak a fák ősszel, száraz levél helyett. Ismertem a kihalt városokhoz hasonló arcokat és testeket. A fénytelen szemek nem tükröztek mást, csak a puszta semmit. Völgyet tapogató kezem nyomán meg sem mozdult a két kebel, a két kialudt, kúpforma vulkán, a combokat érdesen lepték a megmerevedett szőrtüszők. Selymes simaságra vágyódó ujjaim zavartan húzódtak vissza. Arra vártam, hogy egy szó hangzik el, vagy történik valami más. Végül magukra hagytam őket, akik lemondtak önmagukról.