Búcsúzás az estben (I. 21.)

Ó, add, hogy ünnepélyes csend legyen,

s egy sárga, sorvadt kéz emeljen

kristálykelyhet az ég felé!

Ki tudja, talán az utolsó sorokat

írom ezen az órán.

Az asztalra hanyatlom,

a nyitott ablakon

sárga port hoz be a szél,

körülkering az alkonyatban

az aranykámzsás körmenet,

de én nem láthatom már.