A remény arca (I. 19.)

Remény nélkül nem lehet élni. Fejfájással, sajgó tagokkal ébredünk, kedvetlenül, és az ablakban akkor mosolygó, szép arc jelenik meg. Nem tudjuk, fiatal leányé vagy egy kamaszfiúé. Talán egy nem nélküli angyalé! Hallgat, de szótlanul is életkedvet áraszt, reményt. Eltűnik, de az üvegen, mit szürke por lep, sugárzóan világos folt jelzi a helyet, hol úgy jelent meg, mint aki valami vigasztaló jó hírt mondana nékünk, csak nyelvünket nem ismeri.