Palackposta (I. 14.)

A ki nem mondható
kívánságot végül palackba zárjuk
és a szeszélyes hullámokra bízzuk.
Voltaképpen lemondunk
valami bizonyosról, hogy sokáig
tengődhessék még a remény,
járjon föl és alá szűk ketrecében,
üvöltsön fel kétségbeesve.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]