Palackposta (I. 14.)
A ki nem mondható
kívánságot végül palackba zárjuk
és a szeszélyes hullámokra bízzuk.
Voltaképpen lemondunk
valami bizonyosról, hogy sokáig
tengődhessék még a remény,
járjon föl és alá szűk ketrecében,
üvöltsön fel kétségbeesve.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]