Öregség (I. 12.)

Te, aki nem vagy,

add, hogy én se legyek!

Irigyelem az együgyű vént,

míg éli második gyermekkorát.

Annál iszonyúbb tiszta ésszel,

fogékonyan az újra,

napról napra pontosan mérni fel

hanyatlásunkat, megkívánni tisztes korban

ősz fejünkhöz nem illő dolgokat,

tovább élni az aggság

szenilis méltósága nélkül.