Elhalasztott őszikék (I. 11.)

Félek kinyitni a postaszekrényt. Három különböző helyen kellene ott lennem ugyanazon időben. Szerzői estre sietek, a Gellért téren forgalmi dugó: a Turulmadárra megint felmászott valaki. A taxi visszafordul, óriási kerülővel, a Petőfi hídon át sietek a cél felé. Rohanvást fel az emeletre! Zihálva állok a színpadon. Nesze neked, nyugalmas öregség! Negyven éve nem látott ismerősök hívnak fel, szinte naponta. Sürgősen találkozni akarnak velem. Százszor jaj annak, akit a hír szárnyára kap. Már látom, hogy csak a jövő évezred első éveiben, valahol az aggok menhelyén írom meg, ha megírhatom, a kötelező őszikéket.