Elpazarolt életek (I. 10.)

Az oktalan bosszankodással töltött napok, átnedvesült zsebkendők könnye, vére, taknya. Gyertyalángnál megpörkölődött lepkék voltunk, s nem tudtuk, mi a gyertya. Nem láttuk meg a gazda markát, mikor ocsúként embereket szórt a láthatatlan szárnyasok csőre elé. Ugyan tudja-e a legbölcsebb is közülünk, miért hizlalnak minket, vagy kiket hizlalnak velünk?