A talaj mérgei (I. 7.)

Régóta csak a föld mérgeiből
táplálkozom. Nem ártanak.
Hiába marja meg a kígyó
gazdáját, aki fújja a sípot.
Pedig sokan maradtak a pokolban,
akik csak a dudálást akarták
megtanulni odalenn.
Vagy dudájuk nincs, amit fújjanak,
vagy a szuflájuk fogyott el
idő előtt. Vegyétek tudomásul,
ilyen a földi sors:
a gazdagnak még több adatik,
a szegénytől a kevés is elvétetik.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]