„Egy dérütött pasas” (XII. 26.)

Szemben állsz egy vidéki város poros utcáján a házzal, ahol valaha ő lakott. Ha csodaképp kilépne a kapun húsz évének üde pompájában, meg sem ismerné a túloldalon azt az ősz hajú férfit, akit nem látott harminc-negyven éve. Bámulhatnád nyugodtan: amíg melletted elhaladna, rád sem pillantana.